Életünk sorskönyve meg van írva? Ki és mikor írja valójában?

Mi is a sorskönyv…

Eric Berne szerint egy olyan nem tudatos forgatókönyv amit a gyermekkorban készítünk, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv.

Berne-t három kérdés foglalkoztatta különösen: mennyire meghatározó a szülői programozás a sorskönyv kialakításában, a személyiség mennyire rabja ennek és hogy milyen tere van ennek az egyén életében. A kanadai pszichiáter a tranzakcióanalízis elmélet megalkotója (személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elmélet), valamint többek között a Sorskönyv és Emberi Játszmák írója.

Mi a kapcsolat a gátló parancsok és a sorskönyvünk között?

A sorskönyv egy olyan életterv, amelyet a kisgyermek rak össze az őt ért hatásokból, tapasztalatokból és megkapott üzenetekből éveinek nagyon korai időszakában (kb. 7 éves koráig). Felnőtt korunkban a gyermekkorban összerakott életterv szerint kezdünk élni, amely forgatókönyvről idővel sok esetben kiderül, hogy nem jó irányba visz. Tele vagyunk félelmekkel, rossz beidegződésekkel, a gyermeki megtapasztalásokból levont téves következtetésekkel. A gyermek még nem tud egy életre szóló jó tervet készíteni. „Útmutatót” nem kap máshol, csak a szülőktől, nevelőktől, tanároktól, ebből rakja össze a saját „stratégiáját”. Néhány körülötte lezajlott eseményből vonja le a következtetéseket, hogy mi az ami jó lehet, vagy mi az ami nem jó és hogy hogyan legyen másképp.

A gyermek az őt körülvevő környezetet még nem érti. Az ok-okozati gondolkodás csak 12-13 éves kor körül alakul ki. Így el lehet képzelni tehát, hogy a miket rak(hat) össze magában egyedül, értelmezés hiányában. Gyakori például, hogy a szülők veszekedésekor a gyermek magában keresi a hibát, vagy váláskor magát okolja a szülei döntéséért.

A gyermek sok esetben saját stratégiát gyárt arra, hogy szorongásait vagy hiedelmeit „túlélje”. A sorskönyvbe tehát olyan programok, döntések, parancsok kerülnek bele, amelyek nem segítik az élethez való alkalmazkodást. A gyermek kb. négy éves koráig a sorkönyvi terv főbb elemeit már összerakta magában, hét éves korra már majdnem készen van. Tizenkét éves korra még korrigál, tizenhat-tizenhét évesen újra gondolja, és utána elkezdi élni. Minden téves döntés, téves generációs program, téves szülői gondolat belekerült, azok kiradírozhatatlanul ott is maradnak, hacsak nem kezd a szülő vagy később a gyermekből lett felnőtt tenni ellene. Elmondható, hogy az élet elakadásai nagy részben szülői mintákból, örökölt sorsokból eredeztethetők.

Sorskönyvünk háromféle lehet győztes, semmilyen vagy vesztes. Vajon melyiket éljük?

Győztes (boldog sorskönyv): Ha eléred a kitűzött céljaidat, megvalósítod az álmaidat, mindezt vidáman teszed, megéled az életed adta örömöket, hasznosnak érzed magad és ki tudsz teljesedni, akkor boldog az életutad. Mindenki erre vágyik.

Az életút lehet olyan „semmilyen” is. Ezt banális sorskönyvnek hívjuk.

Olyan, amire azt mondhatnád, nem történt benne semmi extra. Tanultál, dolgoztál, tetted a napi dolgodat, de nagyobb kihívások és érdekességek nem voltak.

És van a vesztes sorskönyv. Amikor az életed nem a boldogság felé halad. Tele vagy nehézségekkel, kudarcokkal. Egy ideig beszélsz a problémákról, de amikor sorozatosan rossz tapasztalatod van, egy idő után már nem szívesen osztod meg a veled történteket másokkal.

Hogyan változtathatóak meg a sorskönyv tévesen berögzült elemei?

Először is fel kell ismerni a blokkoló tényezőket és utána hozzá kell látni a sorskönyv átalakításához. A sorskönyv soha nem végérvényes, mindig átírható, a legkilátástalanabb élethelyzetből is van kiút. Sosem késő elkezdeni.

Felnőtt éneddel hozol egy döntést, hogy mostantól másképp csinálom. Ezt nevezzük sorskönyvi újra döntésnek, amivel bármi megváltoztatható.

TE DÖNTÖD EL, MI LESZ A SORSOD!